2023.01.16-án, hétfő délután tartotta katolikus iskolánk, Magyarlak-Csörötnek Általános Iskolája első gyász-iskolamiséjét.
A rábagyarmati iskola tanító nénije, Szalai Zsuzsa néni gyógyulásáért augusztusban történt súlyos balesete óta folyamatosan imádkoztunk, így hónapokon át bizakodva kísértük figyelemmel fokozatos felépülését. Mígnem a karácsonyi szünet előtti napokban kaptuk a kérést, hogy most nagyon imádkozzunk, mert Zsuzsa néni súlyos, életveszélyes állapotba került. Karácsony hetében pedig megjött a hír, hogy meghalt, elment, többet nem jön vissza tanítani.
A téli hideg idő miatt a januári iskolamisét nem a templomban, hanem az iskola épületében tartotta Gyula atya. A tanítás után „templommá” alakítottuk az aulát: tornapadokkal és székekkel berendeztük a „templomhajót”, két polcból pedig elkészült az oltár a „szentélyben”. Gyula atya magával hozta a szentmise-felszerelést, Kati néni pedig egy csokor tulipánt helyezett az oltár elé, és egy mécsest Zsuzsa néni emlékére.
A rábagyarmati tagintézményből is megérkeztek a tanulók és tanító nénik, hiszen Zsuzsa néni igazán az ő hétköznapjaikból hiányzik, ők azok, akik már alig várták, hogy végre visszatérjen közéjük, és folytatódjanak a szürke hétköznapok, amikor észre sem vesszük, hogy valójában milyen boldogok is vagyunk.
 |
 |
Az olvasmányt és az egyetemes könyörgéseket két bérmálásra készülő nyolcadikos tanuló, Gupcsi Anna és Doncsecz Ádám olvasta fel nagyon szépen, hangosan, érthetően. A prédikációban Gyula atya arról beszélt, hogy Zsuzsa néni előttünk ment el oda, ahonnan már senki nem vágyódik el máshová, és hogy ő már Isten szeretetét látja, és aki ezt láthatja, az már semmi mást nem vágyik látni.
A szentmise énekeiben Isten személyes, néven szólító, gondoskodó szeretetéről, és Jézus bűntől megszabadító, megváltó, minket mennybe vezető szeretetéről imádkoztunk. Az énekek szívből jövő hittel, eddig még sosem tapasztalt erővel zengtek.
Mindannyiunkat mélyen megrendített egy olyan személynek az elvesztése, aki a mindennapjainkhoz szorosan hozzátartozott. Az elsős kicsiket és a meglett felnőtteket is megérintett annak a valóságnak a megtapasztalása, hogy életünk milyen vékony szálon függ, hogy ezt a vékony szálat Isten tartja a kezében, és hogy vannak dolgok, amelyekben nem mi döntünk. A szentmisén átjárt bennünket a jó Istenben való bizalom, hogy Zsuzsa néni jó helyen van. A közös imában eggyé forrasztott bennünket az Isten szeretetében való összetartozás érzése, hogy Zsuzsa néni az érte mondott imádságban velünk van, hogy az érte mondott imádság nem hiábavaló, hanem Isten elfogadja, és az ő javára fordítja.
Ágnes nővér