Május 14-én elsős tanulóink jutalomkiránduláson vettek részt. Az osztály méltán érdemelte ki az utat, mert a gyermekek és osztályfőnökük, Zakócs Veronika néni a tanév során számos önkéntes munkát vállalt. Az úticél a horvát határ közelében elhelyezkedő Letenye volt, ahol Orsos Zoltán atya 2024-től a település plébánosa.
Iskolánk közössége jó kapcsolatot ápol Zoltán atyával, aki járt már iskolánkban és tanúságtétele mélyen érintette a gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Hálásan köszönjük neki, hogy sok teendője mellett fogadott bennünket, és tartalmas, élményekkel teli programot szervezett számunkra. Másfél órás utazás után érkeztünk meg a szépen, igényesen felújított és berendezett parókiára. Az atya már az utcán várt minket, és szívélyesen behívott bennünket a házába. Minden helyiséget végig jártunk és kedvünkre használhattunk. A parókia megtekintése után ellátogattunk a helyi általános iskolába. Ott az igazgatónő készségesen bemutatta a számos innovációval rendelkező, jól felszerelt intézményt és környékét, és finom tízórait kaptunk a belső udvaron. A betekintőt követően a 18. században épült Szapáry-Andrássy kastély parkjában tettünk egy sétát, ahol egy több száz éves gigantikus platánfa is áll, melyet 2010-ben az Év fájának választottak. Olyan vastag törzse van, hogy tizenketten is alig értük körbe. Betértünk a bibliotékának helyt adó 12 szögletű, kétszintes, fából, kőből és üvegből emelt pavilonba, mely 32 éve épült a Makovecz-tanítvány, Nagy Ervin tervei alapján. A kastély is lenyűgözött bennünket, ami jelenleg művelődési házként működik. A földszinten csodálatos kézműves alkotásokat (makramé, kosárfonás, gyöngyfűzés, papírcsík technika) bemutató kiállítást tekintettünk meg, az emeleti nagyszínpadon rögtönzött mutatványokkal szórakoztattuk egymást. A városnéző túránk utolsó állomása a Szentháromság templom volt. Zoltán atya mesélt a templom történetéről és megmutatta közelről a tabernákulumot, az Oltáriszentség őrzésének helyét, ami Isten jelenlétének a helye. A tabernákulumban jelenlévő Krisztust térdhajtással és közös imával köszöntöttük. A kellően elfáradt és megéhezett csapatot a plébános meghívta az M7-es étterembe, ahol finom ebédet rendelt számunkra. Egy kedves néni, Erzsi tanárnő kétféle házi süteménnyel ajándékozott meg bennünket. Az ebéd után beszélgettünk és az atya áldásban részesített mindnyájunkat. Elbúcsúztunk egymástól, de már tervezzük a következő közös alkalmat: lelki est Magyarlakon felnőttek számára.
Orsos Zoltán atya távol él tőlünk, földrajzi értelemben messze teljesíti papi szolgálatát, mégis közel érezzük, mert Istenbe vetett hitünk, Isten szeretete, az együtt átélt élmények sora összeköt bennünket.
Mezeiné Kiss Katalin