Iskolánk 2023. évi nyári hittantáborának neve: Az ima ösvényein. A név jelképet hordoz. Arra utal, hogy az ima kapcsolatfelvétel Istennel: szólunk Istenhez, és várjuk, hogy Isten szóljon hozzánk, ugyanakkor út, amelyen el kell indulnunk, energiát befektetve kell járnunk rajta, de az út végén biztosan ott van Isten. De ez az út csak ösvény, vagyis keskeny, nincs sokak által szélesre taposva, kanyargós, talán nem is mindig látjuk a célt – valamelyes bizonytalanságot hordoz magában. Bátorság, kíváncsiság, bizalom és ráhagyatkozás szükséges ahhoz, hogy elinduljunk ezen az ösvényen az ismeretlen felé. Erre a kalandra vállalkoztunk katolikus iskolánk második hittantáborának napjain. Az ima különféle módjaiba kóstoltunk bele, amelyek megízleltették velünk az Istennel való találkozás örömét, békéjét. A tábor három napjának fontos eseményei voltak azok a rövid, pár perces kis időtartamok voltak, amikor a gyerekekkel az imádság különféle módjain indultunk el újra és újra Isten felé.
Az első nap tábornyitó szentmisével kezdődött. Gyula atya a sátor alatt állította fel kis tábori oltárát, amelyet a székek két sorban fogtak körbe. Az iskolalelkész a szentbeszédben arról beszélt, hogy Jézus „középen” van – ahogy most az oltáron jelen lévő Jézust körbevesszük, úgy van Jézus az életünk és szívünk középpontjában. És hogy ez valóban így van, mutatja, hogy a szentmisén szinte az összes volt elsőáldozó gyermek áldozott. A virsli-zsemle tízórait ismerkedés követte, amikor is minden gyermek húzott egy nevet, akinek aznap ő lett a titkos őrangyala. Az őrangyalnak nap folyamán úgy kell kedveskednie és segítenie a pártfogoltjának, hogy az este meg tudja őt nevezni. Ez az első hallásra könnyűnek tűnő feladat bizony sok fejtörést és leleményességet követelt a gyerekektől. Majd rövid bevezető után következtek az első pár perces elcsendesedési gyakorlatok, amelyek rávezetnek a belső imádságra. Háromszor öt perces elcsendesedési imagyakorlatot végeztünk, amelyek során megpróbáltuk a testünket elnyugtatni, figyelmünket a külső zajoktól függetleníteni és a bensőnkre irányítani. A gyerekek egészen meglepő együttműködéssel és fegyelemmel vettek részt ezekben a gyakorlatokban. Ezután következett a gazdag és ízletes ebéd: zöldségleves és bolognai spagetti. A csendes pihenő alatt társasjátékozás, színezés következett, és labdázás a Brenner János turistaház zöld füvén. A kora délutáni órákban egy lépéssel tovább haladtunk az ima ösvényén, és belekóstoltunk a bibliai szemlélődő imába. Az elcsendesedés után egy-egy bibliai szakaszt hallgattunk meg, és egy-egy szót, kifejezést ragadtunk ki belőle, amely különösen megérintett. Megdöbbentő élmény volt, hogy mennyire figyelmesek voltak a gyerekek, és a legtöbben valóban a saját maguk által kiválasztott szót, kifejezést mondták, alig volt átfedés, ismétlődés. Ezután következett a felszabadult játék ideje, a sportvetélkedő. Kovács Attila tanár úr tíz játékból álló feladatsort, valódi tízpróbát állított össze a táborozóknak. Öröm volt számunkra, hogy ellátogatott hozzánk Gécsek Olivér leendő testnevelőtanár is, aki segített a vetélkedő lebonyolításában. Óriási izgalom és küzdelem zajlott a három csapat között. Minden résztvevő győztesnek tekinthető, mert tisztességesen helyt álltak a nagy kánikulában. Végül a szalámis szendvicses uzsonna után indultunk haza.
A tábor második napján Kőszegre kirándultunk busszal. Az utazás ideje alatt elimádkoztuk a reggeli imádságot, és az Úrangyala imát. Az érkezés után sonkás zsemlét és kakaós csigát tízóraiztunk, és rögtön indultunk a Főtérre, hogy a Jézus Szíve templomban találkozzunk a kőszegi hittantáborosokkal, és közös énekléssel dicsőítsük a jó Istent. Pécsi Judit néni röviden ismertette a templom történetét, és megosztotta velünk személyes emlékeit. A nagy hőség miatt az szendvics- ebédet a Főtér fáinak árnyékában költöttük el, és Kati néni mindenkit megvendégelt egy hűsítő fagyival. Ebéd után busszal Velembe utaztunk, ahol megnéztük a Stirling-villa kertjében azt a bunkert, ahol 1943-44 fordulóján három hónapon át a magyar szent koronát őrizték. Mindnyájunkat megérintett a hely tragikus komolysága, amikor megilletődve beléptünk a föld alá vezető folyosó bejáratán. Ezután a busz elindult hazafelé, és a rönöki Székely tanyán várt bennünket a finom vacsora: gulyásleves és lekváros és csokis palacsinta. A forróságtól elpilledve értünk haza, és az iskola bejáratánál már várták gyermekeiket a szülők.
A tábor harmadik napja az őrangyal nevének kihúzása után kézműves foglalkozással kezdődött: a csapat felével Kiss Kati néni ostyát készített, a másik felével Kovács Zsuzsa néni gyöngyfűzéssel nyakba akasztható keresztet készített. Az ostyasütés során készült finom virágmintás sajtos tallér ropogtattuk egészen az ebédig, a gyöngyfűzés eredménye pedig a sok gyönyörű szaténszalagon nyakban viselt kereszt lett, amely a tábor jelképe is lehetett volna. A gyöngyfűzés nem akart véget érni: a rántotta-tízórai ideje alatt és a következő ima alatt is leállíthatatlanul folytatódott, amíg mindenkinek a nyakában nem lógott a gyöngy-keresztje. Az imaösvény következő állomása a zsolozsma ima megízlelése volt. Két csoportra osztva egymásnak válaszolva imádkoztuk a zsoltárokat, majd a déli harangszóra az Úrangyala imát mondtuk el együtt. Arra azonban senki sem számított, hogy az igazi izgalmak csak ezután következnek! A fejedelmi ebéd gyümölcslevesből, rántott csirkéből és sült krumpliból állt. Az ebéd végére Zoli bácsi hozta a hírt, hogy orkánszerű, jégesővel fenyegető vihar közeleg felénk, ami éppen akkor fog ide érni, amikor a táborzáró szentmise kezdődik. A csendes pihenő ideje alatt a felnőttek már elkezdték a tábor szétbontását, hogy ha az időjárás jelentés beigazolódik, gyorsan fedett helyre tudjunk menni. A gyerekek számára meglepetésként meglátogatott bennünket az egyik elsős kisfiú édesanyja, Zsófi néni, aki hegedűjével nemcsak koncertet adott nekünk, nemcsak megismertette a hegedűt mint hangszert a gyerekekkel, hanem minden jelentkező ki is próbálhatta a csodálatos hangú száz éves hangszert. A kora délutáni órákban már látszott, hogy gyűlnek a fekete felhők, és feléledt a viharos szél is, úgyhogy elindultunk a táborhelyről a templomba, és a templom lépcsőjén találtuk ki, hogy kinek ki lehetett aznap az őrangyala, majd elköltöttük túrós rétesből és pogácsából álló uzsonnánkat. A szentmise kezdetekor már esti sötétség vett minket körül, és felhőszakadás elől a templom védelmező falai közé menekültünk. A táborzáró szentmisén hálát adtunk Istennek a táborban átélt sok szép élményért, és megemlékeztünk Szent Orbánról, a szőlőművesek védőszentjéről is. A szentmisét pazar gazdagságú szeretetlakoma követte, amelyen a szülők, és ismerősök is részt vettek.
Hálát adunk Istennek, és köszönjük, hogy az ima ösvényein talán egy kicsit közelebb kerülhettünk Istenhez, megtapasztalhattunk valamit Isten jelenlétéből! Köszönjük, hogy ismét felejthetetlen napokon vehettünk részt!
Ágnes nővér