2025. 06.24-26-ig a csörötneki kempingben tartotta meg iskolánk a nyári hittantábort. Ebben az évben a tábor témája a karitász, az irgalmas szeretet volt. A gyerekek óriási várakozással voltak a tábor iránt az elmúlt nyarak tapasztalatai alapján. Már szeptemberben azt tervezgették, hogy eljönnek a hittantáborba, és hogy ott mit fognak játszani.
Az első napon reggel 9 órára gyülekezett össze a csapat az árnyat nyújtó hatalmas tető alatt. A tábornyitó szentmisét Gyula atya, az iskolalelkészünk mutatta be. A miséhez úgy rendeztük be a tető alatti teraszt, hogy az oltár mögött a Rába partjának gyönyörű zöldje adja az oltárképet. Gyula atya szentbeszédében a szeretet fajtáiról beszélt: van olyan szeretet, ami csak nekem jó; van olyan szeretet, ami nekem is és a szeretett személynek is örömöt ad; és van még egy másfajta szeretet, ami lemondással és áldozathozatallal is jár, az önfeláldozó szeretet, amely csodálatos boldogságot és benső békét ad. A reggeli után szabad játék következett, hogy a gyerekek végre élvezhessék a várva várt szabadságot, a jó időt, a gyönyörű környezetet, a hatalmas rétet, focipályát. Kis csoportokba verődve rögtön nekiláttak a különféle társasjátékoknak, a színezésnek, rejtvényes feladatoknak és az örök favoritnak, a focizásnak.
A hőség fokozódásával, amikor már jólesett egy kis pihenés, lenyugvás, összegyűltünk a tető alatt, leültünk körbe, hogy egy kissé elmélyüljünk és összeszedjük a gondolatainkat, hogy mit is jelent igazában számunkra az irgalmas szeretet, mit tehetünk mi a saját életünkben, milyen példákat látunk erre a Bibliában, Jézus életében, a szentek életében. Először arra kértem a gyerekeket, hogy szedjünk össze példákat arra, amikor az emberek bajba kerülnek, és mások segítségére szorulnak. Csodálatos éleslátással szinte hiány nélkül összeszedegettük az irgalmas szeretet testi és lelki cselekedeteit, amelyek többségét ők a saját kis iskolás életükben is megtapasztaltak és folyamatosan gyakorolják. Teljesen önállóan, minden rávezetés nélkül rögtön azt is megfogalmazták, hogy ezek a cselekedetek Jézus életét és működését is elénk tárják, és rögtön sorolták is Jézus életének történeteit, amelyek példák az egyes esetekre. Ezután néhány tanult szent példáján keresztül néztük meg, hogy a történelem során hogyan gyakorolták az irgalmas szeretetet: Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent István király, boldog Gizella királyné, Assisi Szent Ferenc, Don Bosco. Végül egy számunkra még ismeretlen szent, a 13 éves dél-amerikai kislány, boldog Laura Vicuna élete foglalta össze mindazt, amiről eddig beszéltünk. Az ő önfeláldozása, béketűrése, engedelmessége, kötelességtudása, alázata, lelki ereje megrendítette a gyerekeket.
Az ebéd után rövid elcsendesedési gyakorlatot végeztünk. Megpróbáltuk figyelmünket először a testünkre összpontosítani, ezzel kizárni a külső zajokat, hogy eljuthassunk egyfajta benső csendbe, amelyben azután Isten szólni tud hozzánk. A csendes pihenő után ismét neki lehetett látni a játéknak.
A délutáni órákban Gécsek Olivér tanár úr tartott csapatversenyt: ’fagyival’ futva, karikát görgetve vagy fej felett tartva kellett a bóját megkerülni. Az őrületes izgalmak után végül döntetlenben egyezett meg a két csapat.
2. nap
A táborozás második napján reggel 8-kor indult el a busz az iskola elől. A buszban kellemes hűvösben élvezhettük a nyári tájat. Első állomásunk Sümeg volt, ahol már meleg délelőtti napsütésben másztuk meg a várkapuhoz vezető meredek domboldalt. A szinte épre helyreállított 800 éves vár csodálatos élmény felnőtt és gyermek számára egyaránt. A várudvarban tarka kis virágágyások és gyógynövény kertecskék illatoznak, középkori lovas és lovagos gyerekjátékok álltak a legfiatalabb látogatók rendelkezésére. Minden kis ajtó mögött meglepetés várt a látogatóra: asztalosműhely, lakatosműhely, középkori konyha, kis kamra, a lakótoronyban a várkapitány tanácskozóterme. A várfalak mentén körbejártunk, és megcsodáltuk a panorámát, amely a tiszta időben egészen a Balatonig feltárult előttünk. A hőségtől áthevülten indultunk el a városba, hogy a ferences Fájdalmas Szűzanya templom hűvösében kissé felüdüljünk. Megtekintettük a barokk templom gazdag szépségét, és a templomban látottakat összekötöttük az irgalmas szeretet cselekedeteivel. Sümegről rövid buszozás után jutottunk el a várva várt programponthoz, a Balatonban való fürdéshez. A gyenesdiási strand gyepén enyhet adó árnyékban telepedtünk le, és rögtön betódultunk a Balaton szinte termálvíz hőmérsékletű vizébe. A part közelében a vízbe felállított kis stégről eleinte nekifutásból ugráltak be a gyerekek a vízbe, de szerencsére ki volt rá írva, hogy beugrálni tilos, így legalább arra rá lehetett őket venni, hogy csak a stég széléről ugráljanak be. Néhány perc alatt négyesével, ötösével egyszerre ugráltak be az úszógumikkal nagy boldogan óriási locspocsot és spriccelést hagyva maguk körül. Legalább egy órás fürdőzés után felfrissülten mentünk ki a partra, hogy visszaöltözzünk a száraz ruháinkba. Ezután következett a szuperfinom fagyizás. Alig vártuk, hogy végre a busz hűvösében végre kiszuszogjuk magunkat.
3. nap
A táborozás utolsó napja volt az évszázad legmelegebb napja. A déli órákban az egész nap árnyékban lévő padokra sem lehetett leülni, olyan forróak voltak.
A napot Frigy József, a csörötneki plébánia Szent Antal Karitász Csoportjának vezetője nyitotta meg. A gyerekeknek Páduai Szent Antalról, a csoport védőszentjének és patrónusának életéről, majd a karitatív szervezetek történetéről és fajtáiról beszélt. Végül mindenki kapott egy gyönyörű Szent Antal képet emlékül.
A délelőtti órákban Kovács Zsuzsanna tanárnő a lányokkal tábori emléktárgyat, csodaszép rózsafüzéreket készített. Méhész Zoltán tanár úr a fiúkkal lement a Rába-partra horgászni. A táborban ebből csak annyit észleltünk, hogy érzékelhetően nagyobb lett a csend és nyugalom, valamint időnként megjelent egy-egy fiú a hírekkel: ekkorát fogtam, de visszadobtuk… véletlenül becsúsztam a vízbe, haza szeretnék menni másik cipőért… Mikor a nap delelőn volt, levegőt is alig lehetett venni a forróságtól, és élő ember ki nem tette a lábát a házából, Mezeiné Kiss Katalin igazgatónő lelkes invitálására a most alakuló ifjúsági karitász csapat leendő tagjai elindultak a faluba, hogy a táborzáró miséjére meghívjanak egy-egy idős nénit és bácsit a faluból. Ezek között volt iskolánk egykori pedagógusa, Kovács Attila tanár úr, felesége, a már szintén nyugdíjas vezető óvó néni, Lili néni, Márta néni, aki Kárpátalján volt óvó néni, és néhány éve él a falunkban.
Ebéd után elkezdtünk készülni a tábort záró szentmisére. A szentleckét, mint mindig Mesics Patrícia olvasta, az egyetemes könyörgéseket Magyar Levente. Az énekeket és az állandó szentmise részeket áténekeltük, hogy szépen szálljon az ének a szentmisén. A padokkal és asztalokkal kialakítottuk a szentmise helyszínét, az oltárt és a hívek helyét. Eközben megérkezett Orsos Zoltán atya három középiskolás tanítványával. Az ebédelés után Zoltán atya elővette gitárját és új énekeket tanított. Legalább egy órán át zengett a kemping a szentlelkes énekektől. Ezután megérkezett Gyula atya is, aki először meggyóntatott néhány felsős tanulót, hogy együtt tudjunk szentáldozáshoz járulni a szentmisén, majd előkészítettük a szentmiséhez az oltárt. Időközben a meghívott vendégek, szülők, nagyszülők, kistestvérek is szállingózni kezdtek. A szentmisén Kiss István, a Szombathelyi Karitász vezetője mondta elő az eskü szövegét a gyerekek számára, és ezzel megalakult a Szombathelyi Egyházmegye első ifjúsági karitász csoportja. A szentmisén Zoltán atya prédikált arról, hogy semmilyen boldogság nem vásárolható meg, és ha nincsen élő kapcsoltunk Istennel, nem lehetünk boldogok. A szentmise után gazdag agapé vendégei lehettünk a szülők jóvoltából. Szendvicsekből és finomnál finomabb süteményekből válogathattak a vendégek és gyerekek.
Nem lehet más szavunk ezután a három csodálatos nap után, mint hogy köszönünk szépen mindent: a gyönyörű élményeket, a vidám játékkal eltelt órákat, az imádság és szentmise megerősítő és elmélyítő gondolatait és csendjeit, a finom ételeket, az újonnan megismert embereket!
Ágnes nővér