Fantasztikus télbúcsúztató sporteseményen vettünk részt tegnap Iváncon, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Házában. A számunkra rendhagyó eseményre az otthon vezetőségének kedves meghívása nyomán került sor, melyről elmondták, hogy színesíteni kívánták a szeretetotthonban lakók számára rendszeresen megszervezett asztalitenisz házi versenyt azzal az ötlettel, hogy meghívják iskolánk vállalkozó kedvű tanulóit.
Szívesen fogadtuk a meghívást, mivel nem először jártunk az ivánci otthonban. December elején az iskolakórus adventi műsorral kedveskedett az otthonlakóknak és ápolóknak, és részt vettünk a csodálatos, lélekemelő karácsonyi ünnepségen is. Ezúttal azonban olyan tanulókkal képviseltük az iskolát, akik szeretik és gyakorolják a pingpong sportágat.
Kakas Levente, Kakas Krisztián, Závecz Szilveszter, Tóth Balázs, a Kiszely testvérek, Béla és Dávid voltak a bátor versenyzőink, akik két szempontból is valóban bátrak voltak, hiszen, egyfelől még szinte egyáltalán nincs versenytapasztalatuk ebben a sportágban, másfelől meglehetősen tartottak is az ellenféltől, akik közül több versenyző már komoly versenymúlttal (Speciális Olimpia) és szép helyezéssel rendelkezik.
Mi, kísérő nevelők persze kellően bátorítottuk őket, mondván hogy ne tartsanak semmitől, a részvétel a fontos, ezzel persze nem sikerült teljesen feloldanunk az izgalmakat. Sőt csak fokoztuk azokat, de a kíváncsiság szerencsére győzött. A megérkezésünk utáni kedves fogadtatás, a részünkre odakészített sütik, üdítő italok azonnal oldották a kezdeti feszültségeket.
Az ivánci otthon egy csodálatos ősfás parkban helyezkedik el, ahol igazi famatuzsálemek is vannak, és az ellátottak maguk is aktív kertészkedők, állattartók, gazdálkodók.
A versenyt a park hátsó részében lévő saját sportcsarnokukban rendezték, 30 sportoló részvételével. Férfiak, nők külön ágon versenyeztek. A mi fiaink főként az otthon válogatott férfi versenyzőivel álltak csatába és az első szettek megnyerése után hamar felismerték, hogy van mit keresniük ebben a sportágban.
A jó szervezésnek és a gondos odafigyelésnek köszönhetően a hangulat nagyszerű volt. A gondozottak a tőlük megszokott módon, minden egyes elért poént kitörő örömmel nyugtáztak, így az izgalmakkal teli meccsek kellőképpen oldottá, örömtelivé váltak.
Nem minden volt szabályos, hiszen ezen a szinten be-becsúszik egy-egy szabálytalan szerva, vagy egyéb pontatlanság, de a verseny az verseny. Az izgalom és a küzdelem egyre fokozódott és a végére az is kiderült, hogy Kakas Krisztián a férfiágon döntőbe jutott.
Le a kalappal Krisztián előtt, mert mindezt saját dolgát nehezítve, sportcipő helyett sportbakancsában érte el.
Így következett a döntő, mely a profi mérkőzések izgalmát idézte, hiszen iskolánk tehetséges tanulója az első játékot elveszítette az otthon legjobb pingpongosával, Nagy Lajossal szemben, aki sajátos, villámgyors szerváival igencsak meglepte Krisztiánt. Tanulónk legfőbb erőssége a gyors helyzetfelismerés volt, így a második játékot már ő nyerte. A holtversenyt el kellett dönteni, tehát jött a harmadik játék, ami végig szorosan alakult, azonban az utolsó két poént Lajos nyerte, az egyiket egy asztal széléről lecsúszó, védhetetlen, de érvényes poénnal.
Így Krisztián a torna ezüstérmese lett, ami csodálatos eredmény egy ilyen megmérettetésen. Mindennek persze lehet, hogy csak a bakancs volt az oka, mert szerintem sportcipőben nyert volna…Az eredményeknek mindannyian örültünk, hiszen Krisztián mellett Balázs, Béla, Dávid és Szilveszter is nagyon eredményesek voltak.
Az eseményt egy nagyon jó hangulatú eredményhirdetés követte, ahol a győztesek dobogóra álltak, érmeket, okleveleket és jutalmakat kaptak. Megtisztelő volt számunkra, hogy a versenyszervezők felkérésére Mezeiné Kiss Katalin tagintézmény-igazgató adta át a jól megérdemelt ajándékokat. A hangulat itt is nagyszerű volt, hiszen az ellátottak nagyon komolyan és fegyelmezetten viselkedve, minden sikeres sportolójuknak duplán örültek és tapsoltak. A mi fiainkat is dicséret illeti, mert az egész, izgalmas esemény során szintén fegyelmezetten, kulturáltan viselkedtek. Hálásan köszönjük Gécsek Olivér és Méhész Zoltán felkészítő tanárok munkáját.
Már meg is kaptuk a következő, szintén izgalmasnak tűnő sporteseményre a meghívót, melyen fiataljaink kosárlabda-tudásukat mérhetik majd össze az otthon lakóival.
Azt hiszem egy ilyen nap, egy ilyen esemény életünk példaértékű, szép pillanatai közé tartozik, hagyományát tehát ápolni érdemes.
Méhész Zoltán