A 2023/24-es tanév háromnapos hittantábora csaknem a tanév szerves folytatása lett. 40 tanuló, az iskola tanulóinak több mint fele jelentkezett a táborba, túlnyomórészt alsó tagozatosok és páran a rábagyarmati tagintézményből. A néhány felső tagozatos tanuló mellett egy középiskolás tanuló is bekéredzkedett, aki ezzel önkéntes közösségi munkakötelezettségét teljesítette.
A tábor helyszíne az első és a harmadik napon a már jól beváltnak és tökéletesnek mondható magyarlaki Brenner János Turistaház volt.
1. nap
A gyerekek a magyarlaki templom előtt találkoztak, és negyedórás gyaloglással jutottak el a tábor helyszínére.
A tábor nyitó imádságaként elénekeltük a „Hol szeretet és egyetértés…” (Ubi caritas et amor…) kezdetű gregorián éneket, amely a nagycsütörtöki lábmosás liturgiájának része. Ez az ének a tábor lelki programja is lehet, hiszen a közösségben eltöltött napok egyik fő célja, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy szeretetben kell együtt haladnunk a szentté válás útján.
A tábornyitó szentmisének Gyula atya a Mindenszentek napi szentmisét választotta, hogy az olvasmányok, az evangélium, a könyörgések, imádságok és énekek ráhangoljanak bennünket a tábor témájára, a szentté válásra. A hatalmas sátor alatt, a reggeli üdítően friss levegőben körbeültük a tábori oltárt, ahol kicsik és nagyok lelkesen énekelték a karizmatikus énekeket: Ne félj, mert megváltottalak…, Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben… és Életem csak kegyelem… Ezek az énekelt imádságok mind arról szólnak, hogy az életünket hogyan adhatjuk át Istennek, hogy ő szentté tegyen minket.
A szentmise után 10 órakor szinte még meleg, frissen sült kakaós csigát kaptunk tízóraira. Ezután fél óra szabad játék – össznépi bújócska-fogócska – következett, némi lejtőn lehempergődzéssel tarkítva.
Mikor már mindenkiről szakadt az izzadtság, és jól esett pihegni egy kicsit a sátor árnyékában, Gyula atya elmondta tanítását a szentté válásról. Felidézte a néhány nappal ezelőtti eseményt, a nyolcadikosok ballagását, amikor az iskola ünneplőbe öltözött, virágfüzérek díszítették a korlátokat, osztályokat, a ballagók fehér ingben, csinos csokornyakkendőben énekelve vonultak végig az iskolán, ahová előtte nyolc évig nap mint nap jártak tanulni, dolgozni, tudásukról számot adni. Gyula atya arról beszélt, hogy a szentség olyan, mint amikor a hétköznapi szürke dolgok valami csodálatos ünnepi fényt kapnak, és már szinte nem is ismerünk rájuk, annyira megváltoznak. Ezt az ünnepi fényt Isten adja nekik. Ez a fény a mennyország fénye, ami már az életünkben is megjelenhet. Ezután, mintegy szemléltetve Gyula atya tanítását a gyerekek megismerkedtek Carlo Acutis életével, aki életének rövid 15 éve alatt vált szentté.
Ezután megint szabad játék következett. Folytatódott a bújócska-fogócska, előkerültek a különféle kirakók, társasjátékok, kártyák. Olivér tanár úr és Zoli bácsi beállt a fiúkkal focizni, amire már nincs is szó, amihez mérten a foci EB igazán semmi.
Az ebédidő közeledtét jelezte az egyre gyakoribb sóhaj: Éhes vagyok! 12 órakor megjött az iskolai kisbusszal az ebéd: gyümölcsleves és tarhonyás hús. Öt percen belül mindenki a helyén ült a turistaház árnyas teraszán, az étkezési imára sem kellett kétszer buzdítani.
Az ebéd utáni csendes pihenőből szabad játékidő lett, a megkezdett partikat kellett folytatni, legfeljebb a játékosok cserélődtek egy-egy játéknál.
Délután 3 órakor szemlélődő imagyakorlatot végeztünk. Ez nem volt újdonság a gyerekek többsége számára, mert a tavalyi táborban már belekóstoltunk az elcsendesedésbe, a belső imába. A gyerekek túlnyomó többsége példamutató nyitottsággal és elfogadással fogadta a számukra szokatlan elcsendesedési gyakorlatot, és kétszer 10 percig kitartottak a belső figyelemben. Pedig közben megérkezett egy autó, Zoli bácsi és Olivér tanár úr elkezdték behordani a sportvetélkedőhöz szükséges eszközöket, és mégis… A többség nem hagyta magát megzavarni, nem nyitotta ki a szemét, és meg tudott maradni a belső figyelemben.
A sportvetélkedőhöz két csapatra oszlott a gyereksereg, míg végül az óriási küzdelmet Hajni néni anyai szíve döntetlennek ítélte.
Az uzsonna finom friss zsemle, fasírt és zöldség volt. Ezután tábort bontottunk, és elindult a csapat lefelé a dombon a templom elé, hogy hazatérjenek kipihenni a nap élményeit és fáradalmait.
2. nap
Hagyomány már a hittantáborban, hogy a második nap útra kelünk, és egy környékbeli vallási helyet látogatunk meg. Idén Zalalövő és Lenti volt az úti célunk. Zalalövőn Kovács Zsuzsanna tanárnő volt az idegenvezetőnk, aki a hely szülötte. Részletesen, mély átérzéssel mutatta be nekünk a Szent László Plébániatemplomot és annak történetét. A templombejárás közben örömmel fedeztük fel, hogy az egyik üvegablak Boldog Brenner Jánost ábrázolja. Ezután csapatunk a Borosán-völgybe látogatott, a Szentkúthoz.
Az éjszakai esőzés jól feláztatta a talajt, így nem volt könnyű a feljutás a bükkös erdőn át a zarándokhelyhez. Azonban a hely látványa és hangulata kárpótolt bennünket a nehézségekért. Túravezetőnk elmesélte az emlékhely történetét, megtudtuk, hogy hálából építették a második világégést követően. A völgy kedvelt búcsújáróhely, a helybeliek itt tartják a Sarlós Boldogasszony-búcsút minden év július másodikán. Ősszel is rendeznek egy búcsút, ezt főként a cigányság tekinti saját ünnepének.
A szakrális helyek megtekintése után tovább utaztunk Lentibe, a Termálfürdőbe. Ott finom ebéd várt bennünket, majd gyorsan fürdőruhába bújtunk, és a szabadtéri medence köré települtünk. A víz először hidegnek tűnt, de hamar kisütött a nap, és három órán át élveztük a strandolás örömeit. Hazaúton hálát adtunk a jó Istennek a szép időért és az átélt élményekért.
3. nap
Táborozásunk harmadik napját ismét a „Hol szeretet és egyetértés…” énekkel kezdtük. Ezután boldog Ceferino életének eseményeivel ismerkedtek meg a gyerekek. Az életút ismertetése után megpróbáltuk összegyűjteni azokat a pontokat a táborban megismert két boldog életéből, amelyek ellentétesek egymással, hogy ezzel is érzékeljék a gyerekek, hogy a szentté válásnak nincsen általános receptje, és minden élethelyzetben meg lehet találni az Istennek kedves utat és tetteket.
Ezután Zsuzsa néni kézműves foglalkozása következett, a szivárvány színének összes árnyalatából előkerültek fonalak, és kis papírkorongok segítségével a legkülönfélébb fiús és lányos színösszeállítású karkötők készültek gyöngyfűzéses kereszt díszítéssel. Akinek nehezen ment, Zsuzsa néni kifogyhatatlan türelemmel javítgatta az összekuszálódott fonalakat, amíg a vékony kis csuklókra fel nem került az összes kis karkötő. Ez folyt ebédig.
A táborzáró ünnepi ebéd zöldségleves és rántott csirkemellfilé volt rizzsel és csemegeuborkával. Akkora rántott húsokat kaptunk, hogy széltében-hosszában lelógtak a tányérokról.
Tele pocakkal kicsit megcsendesedett a társaság, és Kiss Kati néni megtartotta a szentmisére az olvasópróbát. A kisebbek közül kiválasztott 6 vállalkozót, és az egyetemes könyörgéseket felosztotta közöttük. A szentleckét, a zsoltárt és az alleluját Mesits Patrícia leendő 7. osztályos tanuló olvasta gyakorlottan, szép hangosan, érthetően.
A csendes pihenő idejében megtartottuk az aznapi elcsendesedési gyakorlatainkat, amibe egyre kevesebb ellenállással, egyre nagyobb fegyelemmel és figyelemmel kapcsolódtak be a gyerekek. Volt, aki kicsit bele is aludt a csend-imába, ami egyáltalán nem baj, hiszen az egyik célja az volt ezeknek a kis gyakorlatoknak, hogy pihenjenek, lenyugodjanak.
A délután közepe felé elkezdtük a miséhez kialakítani a sátor alatti teret. A székekkel és sörpadokkal kialakítottuk a hívek számára a hajót, a kis oltárasztalkával, virággal, székkel a szentélyt. Eközben már elkezdtek szállingózni a vendégek a táborzáró szentmisére. Több anyuka elhozta a jövendő elsősöket vagy még kisebb testvéreket, hogy ismerkedjenek a tábor hangulatával.
Gyula atya a táborzáró szentmisének a magyar szentek miséjét választotta. Prédikációjában a már megkezdett gondolatát folytatta, és arról beszélt, hogy szent az életünk akkor, amikor jóság és szépség van benne. Amikor a dolgainkat szépen és jól tesszük, akkor szentekké válhatunk. Ez a harmónia a szentség, ami a mennyországban is folytatódik, ott fog igazán kiteljesedni, és ez fog minket olyan boldoggá tenni. Az énekeket Némethné Présing Timi néni kísérte, akit a gyerekek már jól ismernek a templomi gitáros misékről, a tanévnyitó és -záró szentmisékről. Magyar Levente leendő 5. osztályos tanuló pedig ministrált Gyula atyának.
A szentmise után bőséges és gazdag agapé következett. Az asztalokat beborították a süteményes tányérok, megszámlálhatatlan fajta muffin, kalács, linzer, kókusztekercs, kókuszkocka, pogácsa, sósrúd, sonkás-sajtos tekercs, diós süti, mézeskalács, brownie…
Vidám hangulatban zártuk a tábort. A szülők és gyerekek boldogan köszönték meg a táborozást. A fiúk gyorsan még egy kis focizással kitöltötték hazamenésig az időt. A kisebbek búcsúzóul lehempergőztek a domboldalról, azután fáradtan elkezdtek hazafelé rohanni, nehogy valamiről lemaradjanak.
Hálát adunk Istennek az áldott napokért, a gyerekek jókedvéért, kedvességéért, a balesetmentes focimeccsekért, sportvetélkedőért és kirándulásért, a csodálatos időjárásért! Köszönjük Kati néninek és Zsuzsa néninek a sok szervező munkát, valamint azt, hogy előteremtették a pénzt a táborozáshoz! Köszönjük Gyula atyának a tanításokat, és hogy a szentmise közösségében részesülhettünk az Úr Jézus valóságos jelenlétében! Köszönjük a sok szép és gazdag programot! Köszönjük tanárainknak a kedves együttlétet, a kedves szavakat, a közös játékot! És mindannyian köszönjük egymásnak, hogy együtt lehettünk!
Ágnes nővér