A „Lelki est felnőtteknek” sorozatunk májusban egy egész napos zarándoklattal folytatódott. Az esti helyett egész napos program mellett további változás, hogy ez alkalommal nemcsak felnőttek, hanem gyermekek részvételére is számíthattunk. Plébániánk falvaiból és Magyarlak-Csörötnek Általános Iskolájából 15 gyermek és 32 felnőtt csatlakozott a Szombathelyi Egyházmegye 2026. május 1-re meghirdetett zarándoklatához, melynek ezúttal egy régi magyar kegyhely, a Pozsony mellett fekvő Máriavölgy adott otthont.
Autóbusszal indultunk kora reggel az iskola elől, mindössze egy pihenő beiktatásával már a szentmise előtt egy órával megérkeztünk a csodálatos természeti környezetben fekvő szabadtéri oltárhoz, melynek háttere egy lourdesi barlang volt Máriával, Bernadett-tel. 
Itt mutatta be a szentmisét – többek mellett Szabolcs püspök és Gyula atya koncelebrálásával – Székely János, egyházmegyénk püspöke.
A szentmisén nemcsak Gyula atya volt az oltár mellett, hanem három ministráns gyermek is, egyedül a mi plébániánkról szolgáltak az oltárnál gyermekek, Jázmin, Zoé és Gréti ügyesen tették a dolgukat, minden lámpaláz nélkül, szépen, ahogy itthon megtanulták.
János püspök homíliájában arra buzdított mindenkit, hogy imádkozzunk szakadatlan, imával és hittel lehet eljutni ahhoz, hogy tanúságtévők legyünk, tanúságot tegyünk akár csak a jelenlétünkkel, lássék rajtunk az öröm, amelyet Isten gyújtott bennünk.
Máriavölgyben az ebéd elfogyasztása után keresztúton vehettünk részt, Mária-köszöntőn, vagy szentségimádáson. 
Hamar elröppent az erre szánt idő, kora délután már útra keltünk Pozsonyba, ahol a Szent Márton Székesegyházban májusi litániával zártuk zarándoklatunk egyházmegyei részét. Pozsonyban Halkó József a főegyházmegye segédpüspöke fogadta a szépszámú zarándoksereget. Először a székesegyházhoz, úgyis mint koronázó templomhoz köthető, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó eseményeit ismertette, majd a templom oltárairól, szobrairól, vagy éppen a szószékről bővítette ismereteinket. 
Megtudtuk, hogy az elmúlt évtizedekben járt e templomban Szent II. János Pál pápa, Ferenc pápa, és még pápává választása előtt Josef Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa is. Segédpüspök atya mindezen találkozók résztvevője volt.
A Szűzanyát köszöntő májusi litánia eléneklése után József püspök homíliájában Szent Márton jól ismert történetét hozta elénk, ebből azt emelte ki, hogy köpenye megosztásához, a jócselekedethez meg kellett állnia Mártonnak. Észre kellett vennie egy embert a saját közelségében, aki igényelte az odafordulást. A mai világ nyelvezetére – reánk – átfordítva, úgy kellett megállnia, és ráfigyelni a másik emberre, hogy közben nem nyomogatta a telefonját, nem ellenőrizte az érkezett email-jeit, az sms-eit, üzeneteit, az éppen aktuális híreket. Helyette élő szóval figyelt a vele szemben állóra, és cselekedett, ahogy a kapcsolat kívánta. Olyan utat választott Márton, amely az igazságot hordozta, út és igazság egységéből pedig élet született, az élet pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus, a mi utunk, igazságunk és életünk.
A szombathelyi püspök és a pozsonyi segédpüspök tanítását Gyula atya – már hazafelé tartva – a buszon foglalta keretbe, reggel az odaúton kérdésként tette fel, sőt feladatul adta nekünk, hogy a Szűzanyát hogyan, miként fogjuk köszönteni a mai napon, a zarándoklat végén, hazaúton pedig ezt a köszöntést értelmezte nekünk hálaadásként, dicséretként, a Szűzanya irányába tiszta szívvel kimondott imádságunkként. Mintha József püspök Szent Mártonról mondott szavait ismételte volna: az imádság egymás felé fordulás, egymás szemébe nézés, az ember válaszol a felé forduló Istennek: Ó Atya!
Hálából mi is elimádkoztuk Rózsafüzér imádságunkat, hálát adtunk a közösen eltöltött szép napért, hálát a zarándoklat minden résztvevőjéért, gyermekért és felnőttért, plébánosunkért és iskolalelkészünkért, Gyula atyáért, hitoktatónkért, Ágnes nővérért, katolikus iskolánk igazgatójáért, egyben zarándoklatunk fő szervezőjéért, Katiért, buszunk sofőrjéért, Róbertért. Hálát adtunk a Szombathelyi Egyházmegye jó szívvel nyújtott támogatásáért. Az 5. osztályos gyermekek közösen elimádkozták a Miatyánkot német nyelven is, aztán otthonunk felé – és az estefelé – közeledve még az „Erdő mellett estvéledtem” című csodálatos szép esti éneket is elénekeltük kántorunk, Magdi csengő hangját követve.
Feszes időbeosztással zajlott ez a szép nap, szívünk szerint többet időztünk volna e szép Mária kegyhelyen, szintúgy Pozsony történelmi belvárosában. De így is felemelő érzés volt mindannyiunk számára, sok-sok ismerőssel találkoztunk, Karitász testvérekkel Vas és Zala vármegyékből, zarándoktársakkal, ismerősökkel, barátokkal. Jó alkalom adódott egymást üdvözölni, pár szót váltani ritkán látott ismerőseinkkel. Lelkiekben feltöltődve, hitünkben megerősödve érkeztünk vissza a koraesti órákban Magyarlakra az iskolához, már a következő lelki est programját tervezgetve gondolatainkban.
Frigy József akolitus
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye