1956. október 23-án, alig több mint 10 évvel a II. világháború pusztítása után fiataljaink, népünk hősiesen megpróbálta lerázni magáról azt a béklyót, melyet vesztesként, felszabadítottként ránk helyezett a győztes hatalom, megfosztva minket a szabad önrendelkezéstől, a szólásszabadságtól, a nemzeti függetlenségtől. Bátor, vakmerő honfitársaink akkor, fájó és megalázó módon, tragikus veszteségek mellett vereséget szenvedtek a nagyhatalmak szorítása között.
Igazi szabadságunk csak 33 évre rá, a világ politikai erőinek megváltozása nyomán, 1989-ben jött el, amikor végre szabadon lélegezhettünk, mondhattunk szabadon véleményt, és alakíthattuk végre szabadon saját további sorsunkat, életünket.
Ez már vér nélküli forradalom volt, de azóta is kötelességünknek érezzük megemlékezni azokról a bátor hazafiakról, hősökről, vért és áldozatot kívánó harcukról, melyet ők már 1956-ban, akkor még sikertelenül megvívtak. Ha rájuk nem emlékeznénk, ha a szabadságért vívott küzdelmük feledésbe merülne, fiataljaink és későbbi generációink nem érezhetnék mostani szabadságunk, demokráciánk súlyát és semmihez sem fogható értékét, jelentőségét.
Ennek megfelelően iskolánkban, ahogy tettük ezt évről évre, idén október 20-án, az ünnepet megelőző hetünk utolsó tanítási napján mi is megemlékeztünk 1956-os forradalmunkról. Hagyományosan ez a megemlékezés mindig a 8. évfolyam egyik szép feladata szokott lenni, és így volt ez most is.
Mostani nyolcadikosaink 4 tanulóját, Gratzl Marcellt, Petrovics Andrást, Racker Karolinát és Horváth Anasztáziát egy nívós, az esemény jelentőségét méltó módon kiemelő kis műsorra Tóthné Takács Hajnalka tanárnő készítette fel. Szerepeiket mindannyian jól felkészülten, bátran, egyetlen hiba vagy tévesztés nélkül adták elő. A korabeli filmfelvétel, a találóan megválasztott prózai elemek és az iskolánk énekkara által stílusosan támogatott zenei betétek változatos műsort eredményeztek.
Fontosnak tartjuk, hogy ezek a megemlékezések, bár tartalmukban, kis diákjaink számára még talán nem minden tekintetben érthetők, közvetítsék a forradalmi esemény jelentőségét, az akkori hőseinkre és áldozatukra való emlékezés fontosságát. Az ilyenkor rajtunk lévő tiszta, ünnepi öltözet, az emelkedett, tiszteletteljes hangulat, a fegyelmezettség, az előadók hiteles, felkészült szereplése együttesen segítik éreztetni tanulóinkkal az esemény fontosságát, és talán éreztetik a számukra már természetes szabadság megbecsülésének, valamint magyarságtudatunknak a fontosságát.
Ebben az évben Mezeiné Kiss Katalin igazgatónőnk, Kovács Zsuzsanna tanárnő és jómagam is egy-egy kisebb szerepet vállaltunk az előadásban a hiányzásokkal tűzdelt nyolcadikosaink támogatására. S talán tesszük majd ezt a jövőben is, hiszen tanulóink jó visszajelzéseket adtak, és érezhető volt ennek a közös munkának, előadásmódnak a pozitív, a megszokottból kimozdító hatása.
Bízunk benne, hogy a jövő évben is lesznek diákjaink, akik jó szívvel vállalnak egy hasonlóan színvonalas megemlékezésen való szereplést. Mi támogatjuk őket.
Méhész Zoltán