A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. A közoktatási intézmények, települések, művelődési házak által szervezett programokról készült beszámolók az idei évben is a különleges, rendhagyó, szokatlan, egyedülálló… jelzőkkel minősítették ezeket az eseményeket. Elgondolkodtam. Melyik szó fejezné ki legszemléletesebben az iskolánkban szervezett költészet napi versfelolvasást? Költészet napja az Isten tenyerén. Igen. Ez mindent elárul az együtt töltött, gyorsan elillanó néhány óráról. Az Isten tenyerén éreztük magunkat. Miért? Mert olyan emberek társaságában voltunk, akik segítségével tudatosult bennünk, mi az élet értelme, miért érdemes élnünk. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Fogyatékosok és Időskorúak Otthona ivánci intézményének lakói által felolvasott versek közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Megértették velünk, mi a fontos, mi tesz boldoggá sérült és ép embereket. Éreztük, nem az a lényeg, hogy mennyire „művészien” olvas fel valaki egy verset, sőt az sem számít, mennyire ismert a szerző. Sokkal fontosabb, hogy az előadó hiteles legyen, magáénak érezze a költemény tartalmát. Átélhettük Antoine de Saint-Exupéry sokat idézett mondatait: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Sajnálom, hogy csak néhányunk kiváltsága volt ez az élmény, ugyanakkor hálás vagyok, mert én részesülhettem ebben a leírhatatlan csodában. Köszönet ezért a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Fogyatékosok és Időskorúak Otthona ivánci intézménye hat gondozottjának, Varga Annamária intézményvezetőnek, Császárné Cserkuti Mónika szociális és terápiás csoportvezetőnek, Ferencz Krisztián fejlesztő pedagógusnak, iskolánk verset író és verset felolvasó tanulóinak és pedagógusainak.
 |
 |
Ahogy Varga Annamária megfogalmazta, a sors nem véletlenül terelte egymás felé az intézményeinket. Ez a találkozás folytatást kíván…
Kovács Zsuzsanna