Dr. Székely János szombathelyi püspök megtisztelő felkérésére január 17-én látogatást tettem háromfős küldöttség tagjaként – Magyarlak-Csörötnek Általános Iskolát képviselve- a marcelházi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, ahol sok roma gyermek tanul. Utunk első állomása a Keresztelő Szent János római katolikus templom volt, ahol püspök atya szentmisét mutatott be az alapiskola tanulóinak, dolgozóinak és a helyi lakosságnak.
 |
 |
Az egyházi vezető szentbeszédében Boldog Ceferino, a cigányok védőszentjének életútját és hős cselekedeteit mutatta be élvezetes történetek útján. Követendő példának hozta fel Ceferino mély hitét, és felhívta a figyelmet a cigány kultúra hagyományos értékeire: a család központi szerepére, a feltétel nélküli befogadásra és az életörömre.
A szertartást követően az iskola aulájában katekézissel folytatódott a program.
Püspök atya előadásában statisztikai adatokkal és megható diasorozattal szemléltette a cigányok helyzetét. Kitért arra, hogy Magyarország Európa egyik olyan szigete évszázadok óta, ahol keressük, és sok esetben meg is találjuk a cigány-nemcigány együttélés útjait, ahol a romák iskolázottsága, foglalkoztatottsága az egyik legmagasabb. Személyesen megtapasztalta, hogy a cigány testvérekben rengeteg érték van, és ha szeretettel, tisztelettel és határozottsággal fordulunk feléjük, akkor nagyon gyakran rengeteg szeretetet, megbecsülést, igyekezetet kapunk viszonzásul. A többségi társadalom van könnyebb, előnyösebb helyzetben, nekünk kell megtenni újra és újra a kezdő lépéseket. Szükség van türelemre, amely időt ad a másiknak a korrekcióra, az évszázados hátrányok leküzdésére.
Püspök atyát követően Orsos Zoltán roma származású kórházlelkész megbélyegzéssel és nehézségekkel teli életét mesélte el a hallgatóságnak, aki ma már megtalálta a helyét a világban. Azonban az élete nem mindig volt olyan rendben, mint most. Családja nehéz anyagi körülmények között élt, így elszakították szüleitől. Mindig is érezte, hogy máshogy néznek rá, különbözik környezetétől. Sok bántásban, megalázásban volt része. Mindig is szeretett volna kitörni, javítani a körülményein, ezért sokat tanult. Középiskolás korára hivatásos nevelőszülőkhöz került, ők ismertették meg a vallással. A templom utolsó padsorából szinte egyenes út vezette az oltárig. A szemináriumban sem volt könnyű dolga: eleinte paptársai nem fogadták jó szívvel, később sok esetben a hívek sem. De nem adta fel, megküzdött az előítéletekkel. Arra kérte a gyerekeket, hogy soha ne adják fel az álmaikat, küzdjenek a maguk módján, tanuljanak és dolgozzanak becsületesen, hogy sorsuk jobbra forduljon, és kérjék hozzá a jó Isten segítségét.
Orsos atya megható beszéde után következett előadásom. Sok-sok fényképpel színesített bemutató segítségével mutattam be a Magyarlak-Csörötnek Általános Iskolában folyó munkát. Külön kitértem arra, hogy az egyházi fenntartás mennyi pozitív változást idézett elő (az ima lecsendesítő hatása, iskolabusz-szolgáltatás, tárgyi feltételek javulása, kirándulások, zarándokutak stb.). Büszkén számoltam be a pedagógusok személyre szabott oktatási módszereiről, a gyakorlatias nevelésről, a változatos iskolai és vallási programokról, a példás összetartásról. Végezetül élettörténeteket meséltem el a gyerekeknek a küzdésről, a feltétel nélküli, felebaráti szeretetről és az elfogadásról.
Az előadások után szakmai beszélgetésre került sor, melyen Duka Róbert igazgató, a nevelőtestület képviselői, valamint Sárközi János, a „Remény” c. katolikus hetilap szerkesztője is részt vett.
Hálatelt szívvel köszönöm a Szombathelyi Egyházmegyének, Dr. Székely János megyéspüspök Úrnak, hogy kis iskolám képviseletében részt vehettem a szlovákiai úton, sok ismerettel, tapasztalással, gyönyörű élményekkel és új barátságokkal gazdagodva tértem haza. Ez a megtisztelő felkérés még inkább megerősített küldetésemben, hogy tovább munkálkodjam a roma gyermekekért, sorsuk jobbra fordulásáért, és még inkább felvállaljam a felelősségemet az elfogadás és befogadás rögös útján.
Mezeiné Kiss Katalin