Bevezető gondolatként két fogalmat szeretnék tisztázni. Az első fogalom a ’katolikus iskola’. Ennek a tanévnek az elején az az újdonság történt velünk, hogy ’iskolából’ ’katolikus iskolává’ lettünk. Ebben a szóösszetételben a katolikus szó nem járulékos jelző, hanem lényegalkotó tényező. Mi nem úgy vagyunk iskola, hogy valamilyen mellékes körülmény folytán más dolgok mellett még ’katolikusok’ is vagyunk, hanem úgy vagyunk ’iskola’, hogy ’katolikus iskolaként’ létezünk. Ezért van helye a tanári konferencián a lelki életről beszélni, és van helye a papnak. A második tisztázandó fogalom a ’lelki élet’, amely alapvetően benső és személyes, de megnyilvánulásaiban külső is. A lelki élet külső megnyilvánulása részint igazolja a benső meglétét, részint pedig támogatja annak fejlődését. Most alapvetően a lelki élet külső jeleiről fogok beszélni, feltételezve azok benső tartalmát is. Katolikus iskolánk lelki életének külső jeleit 7 pontban sorolom fel.
- Az első pont az osztálytermekben és az iskola egyéb helyiségeiben a kereszt megjelenése. Katolikus iskolaként ez volt az első tettünk, amely egy szempillantásra átváltoztatta az iskola hangulatát és kinézetét. Hogy ez az egyszerű jel milyen feltűnő változást hozott, azt mutatja, hogy V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő úr első benyomása iskolánkba belépve olyan maradandó volt, hogy később is így reflektált: „Az iskola falán keresztek voltak!” A kereszt jele minden bizonnyal a nap mint nap az iskolába belépő tanulók és tanárok lelkére is közvetlenül és folytonosan hat.
- A második pont a napi imádság, amelyet szintén rögtön a tanév elejétől bevezettünk. Nagyon fontos, hogy az imát reggel a tanár vezetésével imádkozzák a gyerekek. Ez tanúságtétel és ugyanakkor a lelki életet fejlesztő gyakorlat. Az imában való elcsendesedés a gyerekek magatartására is jótékony hatással van.
- A harmadik pont, hogy szintén az év elejétől kezdve minden osztályban heti két hittanórát tartunk, a kötelező és a fakultatív hittanórát minden tanulónak egyaránt. A második hittanórán is szinte 100%-ban részt vesznek a tanulók. A hittanórán való magatartási és tanulási fegyelem tekintetében is pozitív elmozdulás történt. Ennek elősegítője az is, hogy a tanárok, tanárnők a maguk tekintélyével, adott esetben finom utalással képesek a gyerekeket irányítani és nevelni, amelyből ők érzik, hogy a hittan a tananyag szerves része.
- A negyedik pont a félév során történt ünnepségek. Különösen is kiemelem a Szent Erzsébet-napot és az adventi gyertyagyújtást. A Szent Erzsébet-napra számos tanuló nagyon igényes versenymunkával készült, amit elismeréssel, díjazással is kiemeltünk a többi tanuló előtt. Az adventet ugyan csak az első gyertyagyújtással tudtuk közösen ünnepelni, amely az iskolalelkész szavaival és imájával nyílt meg. Sajnos, ezt nem követhette folytatás a járvány miatt.
- Az ötödik pont az iskolamise, amely leghangsúlyosabb cselekményként valósul meg iskolánk életében. Jelzésértékű, hogy mindegyik kitűzött időpontot megtartottuk, mert meg akartuk tartani, még áldozatok árán is Csörötneken, Magyarlakon, Rábagyarmaton. Ezeken a szentmiséken a részvétel fegyelmezettnek mondható. A részvételt gazdagítja a buzgó énekkari készület és a ministránsok szolgálata, amelyek mind fejlődést, további kibontakozást hordoznak magukban. Ezek valóban pozitív jelek.
Ugyanakkor előrelépést is szeretnék javasolni. Két ponton kellene pozitív fejlődést elérni: az első az iskolamisén való részvétel létszáma, a második pedig a részvétel aktivitása. Ehhez három javaslatot tennék.- Az első javaslatom, hogy az iskolamiséket ne csupán jámborsági gyakorlatként tekintsük, hanem az iskola megnyilvánulásának. Vagyis ne csak a személyes benső indíttatás alapján a benső buzgalom által arra késztetett gyermekek vegyenek részt rajta, hanem az iskola mint iskola. Vagyis az iskolának az a jellemzője, amit fegyelemnek nevezünk, érvényesüljön az iskolamiséken való részvételben is. Az eszmény, amire törekszünk, az egységes részvétel legyen. Ha nehéz azt mondanunk a gyermeknek, hogy ’kötelező’, akkor mondjuk azt, hogy ’természetes’: Ha katolikus iskolához tartozom, akkor az iskolamisén ott vagyok ugyanúgy, ahogyan természetes módon a tanórán is. A gyermek az iskolához viszonyítottan olyan, mint a levél a fa ágán – az a természetes, hogy rajta van. Hogy ’kötelező’ rajta lenniök? Az a ’természetes’, ha rajta vannak. Ha leválnak az ágról, és lehullanak, akkor elszáradnak. Valamiképpen ilyen eggyé tartozás kellene, hogy megvalósuljon az iskolamisén, a tantermi munkához hasonlóan az iskolamisén való munka terén is.
- Hogy ez így megvalósulhasson, második javaslatom, hogy a szentmisén való elhelyezkedés osztályonként történjék az osztályhoz csatlakozó osztályfőnöknek vagy az őt helyettesítő tanárnak a jelenlétével. Egyébként látom már most is, hogy egy-egy alkalommal, amikor valaki kicsit megfeledkezik magáról, az ott ülő tanár pici kiigazítással már segíteni tud, és a fegyelmezett részvétel gördülékenyen halad tovább.
- A harmadik javaslatom pedig talán nagyobb áldozatot is követel az érintettektől, amit kérnék szépen az egységes iskolai részvétel érdekében, hogy ne osszuk fel az iskolamiséket úgy, hogy Csörötneken a csörötnekiek számára, Magyarlakon a magyarlakiak számára van az iskolamise, hanem akárhol van az iskolamise, az a teljes iskola részvételével történjék. Aránylag kicsi létszámúak vagyunk, az 50 körüli létszám megjelenése ideális, hogy érzékeljük önmagunk értékét.
Hadd utaljak a tanévnyitó Veni Sancte szentmisére, katolikus iskolánk első iskolamiséjére, amelyet minden bizonnyal a Jóisten kegyelmének ajándékaként tartottunk meg, amelyen az iskola önmagát megjelenítő impozáns volta még a püspök úrban is egészen maradandó benyomást keltett. A püspök úr egy későbbi alkalommal kezét összetéve mutatta, hogy a csörötneki és magyarlaki kisgyermekek hogyan ültek előtte! És valóban a legteljesebb fegyelem és a csodálatosan átélt részvétel volt tapasztalható. Legyen ez a már elért eredmény egyben a cél, amely felé törekszünk! Hogy ez az együttesség megvalósuljon, tegyük meg azt, hogy az énekkar tagjai is a többi részvevővel egy térben, együtt helyezkedjen el, hogy egy egységben tudjon az iskolamisén részt venni a szentmise minden egyes részében, a közös imában, válaszokban a többieket támogassák, vezessék az aktív részvételben. És azt kérem, hogy elindulásképpen a szentmise állandó részei mellett egyelőre legalább egy közös ének is legyen, amelyet az énekkar támogatásával az egész iskola közössége elénekel, hogy ezen az úton tudjunk azután tovább haladni minden gyermeknek a szentmisén való aktív részvétele felé.
- A következő pont a nem távoli jövőben előttünk lévő alkalom, a nagyböjti lelkigyakorlat. Azt javaslom, hogy legyen a tanárok számára egy nagyböjti előadás és egy külön alkalom a gyerekeknek. A gyermekek lelkigyakorlata helyszínéül a magyarlaki templomot ajánlom, amely alkalommal a húsvéti gyónásukat is elvégezhetik.
- És végül a nyári tábor. Plébániánk pályázati támogatást kapott, ami biztosítja, hogy a nyár során iskolai tábort tudjunk tartani. Ez alkalommal a gyerekeknek a játék, a pihenés és a tanulás mellett lelki programokra is adódik lehetőség a tábori szentmisékkel, imákkal. Reményeink szerint a tábort a püspök atya látogatásával tudjuk zárni.
Ebben a 7 pontban akartam összefoglalni katolikus iskolánk lelki életét a 2021-22. tanév első félévében. Zárásképpen a köszönetemet fejezem ki mindnyájuknak, hogy közösen gondolkodtunk. Köszönetemet fejezem ki azért is, hogy a tanév elején ismét tudtunk az igazgató asszonnyal találkozni és beszélni, a tanév közben pedig volt alkalmam az értekezletükön részt venni. A továbbiakban is ezt a közös munkát, közös gondolkodást és cselekvést kérem szépen, és én is készen állok erre.
Csörötnek, 2022.02.02. Dr. Takács Gyula