Természettudomány-órán az erdő életközössége témakörrel foglalkoztunk. Kati néni felvetette, van-e kedvünk egy erdei túrán részt venni. Mindannyiunknak tetszett az ötlet, és meg is beszéltük, mit viszünk magunkkal: jegyzetfüzet, íróeszköz, gumicsizma, kullancsriasztó.
Mivel aznap az iskolabusz már foglalt volt, ezért a tanárnő autójával indultunk útnak. Útközben a „Mesél az erdő” című dalt hallgattuk. Néhány perc elteltével már a Huszászi-erdőnél voltunk, és kezdődött a terepi óra. A tanárnő ismertette a természetes és mesterséges erdő közti különbséget. Segítő kérdései által ügyesen összegyűjtöttük az egyes erdőtípusok jellemzőit. Majd növényhatározási és vadlábnyom-felismerési feladatok következtek. Közben beljebb és beljebb merészkedtünk, emelkedőket hódítottunk meg, völgyekbe ereszkedtünk le, végül az erdő sűrűjében találtuk magunkat. Dombról le, dombra fel kutatva kerestük a kivezető utat. Többször megbotlottunk, el is estünk, a szederinda karcolta a karunkat, lábunkat. Szomjunkat erdei gyümölcsökkel oltottuk. Nagyon megörültünk, amikor egy mély traktornyomot fedeztünk fel. Ráálltunk a csapára, ami kivezetett bennünket egy erdei útra. Jókora távot tettünk már meg, amikor egy T elágazóhoz értünk. Kati néni telefonos segítséget kért Dr. Jandrasits Laci bácsitól, az Őrségi Nemzeti Park természetvédelmi őrétől, aki felvilágosított bennünket, hol vagyunk valójában és megtudtuk, hogy jó messzire kerültünk a kiindulási ponttól. A tanárnő rögtön hívta Kocsis Zsolt polgármester urat, aki készségesen, porvihart kavarva ott termett és elvitt minket a kocsihoz. Köszönjük szépen polgármester úrnak, hogy nyomban a segítségünkre jött és megmentett bennünket a hosszú kivezető úttól.
 |
 |
 |
|
Az egyórásra tervezett program ugyan meghosszabbodott, de mi ezt cseppet sem bántuk, mert nagyon jól éreztük magunkat, jókat kacagtunk, sok kalandot átéltünk, friss levegőn voltunk és közelről ismertük meg az erdő életközösségét. Kissé izzadtan, sárosan, de életre szóló élményekkel érkeztünk vissza az iskolába.
6. osztály