A kétnapos programon résztvevő gyerekek és pedagógusok lelki feltöltődéssel kezdték az őszi szünetet. E két nap történéseit idézzük fel most.
Nyolc fős kis csoportunk október 24-én délben érkezett meg a lelki napok helyszínére, a Püspöki Palotába. A csomagok elhelyezése, a szálláshelyek elfoglalása után megebédeltünk. A menü dödölle volt lecsós gombapörkölttel, amit a Marton István plébános és Proszenyák Ágnes hitoktató készített nekünk. Az eledel minőségének legjobb fokmérője, hogy egy falat sem maradt belőle.
Az ebéd után, amíg a gyerekek a püspök atya által vezetett lelki programon vettek részt, a felnőttek mosogattak, elpakoltak a konyhában, készültek az esti eseményekre, amelyek a következők voltak: a fiúk a férfiakkal fociztak, pingpongoztak, csocsóztak, a lányok rózsafüzért fűztek Sára nővérrel, mások közösségi játékokat játszottak Filoména nővérrel. A konyha sem maradt üres. Vacsorára a fiúk a lányok segítségével leveles tésztából finom kakaós és pizzatekercseket készítettek.
A saját készítésű vacsorát a püspök atya által vezetett dicsőítő szentségimádás követett. A szentségimádás közben a gitárral kísért énekek hangzottak el és a résztvevők levelet is írtak Jézusnak, amelyben megfogalmazták, miért várják tőle a megbocsátást, miért hálásak neki és miben kérik a segítségét. A leveleket az oltárra helyezték és a benne megfogalmazottakat Jézusnak ajánlották.
A dicsőítő szentségimádás után egy órát sétáltunk a város főterén, majd egy rendhagyó éjszakai szentségimádással zártuk az első napot, ahol relaxációs zene és szöveg segítette az oltáriszentség köszöntését. A tartalmas nap végén, éjfél után, egy órakor mindannyian éjszakai nyugovóra tértünk.
25-én reggel hét órakor már ismét a püspökvár ebédlőjében voltunk. A reggeli elfogyasztása után a Brenner Kollégium kápolnájában meditatív zene segítette az elcsendesedésünket, majd Majláth Tihamér atya által vezetett Ignác-i szemlélődő ima részesei lehettünk. Az Ignác-i szemlélődő ima imádság a szentírással. Mi a „Vámos és farizeus”, Lukács 18:10-14-ben található példabeszéd sorait dolgoztuk fel. A szemlélődő ima közben a következő utat jártuk be: elcsendesedtünk; tudatosítottuk, hogy Isten itt és most jelen van, és szeretettel tekint ránk; elolvastuk– az atya többször is elolvasta – az imádságra kiválasztott szentírási részt; engedtük, hogy Isten Lelke élővé tegye bennünk a szentírási történetet és a végén visszatekintettünk az imánkra és egy rajzot készítettünk a vámos és a farizeus Isten általi megítéléséről. A délelőtt további részében is Tihamér atya tanításai segítségével gazdagodhatott önismeretünk. Beszélt nekünk a külső és belső értékeink felismeréséről, majd önismereti közösségi játékokat játszottunk a vezetésével. Gyorsan telt a délelőtt. Ismét a Püspökvár ebédlőjében voltunk és pizzát falatoztunk. Ebéd után Tihamér atya bemutatta nekünk a The Chosen-Kiválasztottak című filmet és annak egy-egy epizódját megnézve ismerhettük meg Jézus Krisztus csodáit, beszélgethettünk azokról. Uzsonna után újabb izgalmas program várt ránk. Tihamér atya Jeremiás próféta 18, 1-10. történetét dolgozta fel velünk. A fazekas és az agyag bibliai történet szerint Jeremiást elgyengítette a nép vaksága és állandó ellenállása, ezért fel akarta adni. Érdemes-e ezért a népért fáradni és küzdeni? Néha azt érezte, hogy a válasz: nem. Miközben figyelte a fazekas kezét, már a Teremtő műhelytitkait látta, annak a képét, szimbólumát, hogyan formálja az Úr az agyagot, az embert. A történet feldolgozásához Tihamér atya a gyerekek szemét egy kendővel bekötötte, a felnőtt kísérők pedig a terembe vezették, leültették őket és mindenki kapott egy kis agyagot, amellyel a kezükben Jeremiás próféta történetét feldolgozva érthették meg, hogy miként a fazekas az agyagot, ők is alakíthatják életüket. Ha elrontanak valamit, újra formálhatják, ahogy a kezük az agyagot. Különleges tanítás részesei lehettünk.
De a rendkívül tartalmas nap még mindig nem ért véget. Egy kis pingpong, foci, baráti beszélgetés után a püspöki kápolnában Tihamér atya által celebrált szentmisével zártuk a lelki napokat.
Lelkileg feltöltődve, élményekkel gazdagon, sok-sok új ismerettel érkeztünk haza. Hálásan köszönjük Dr. Székely János megyéspüspök atyának a vendégszeretetét, türelmét, tanításait, Kerényi Katának, Nagy Lászlónak a szervező munkáját, a lelkesedését, Majláth Tihamér atyának az élményekre alapozott tanításokat, Sára és Filoména nővérnek a gitárral kísért énekeket. Hálával gondolunk a két napra, amit együtt tölthettünk és várjuk az újabb találkozást.
Kovács Zsuzsanna